„Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róma14,8)
Intézményünkben a mai nap a csendről, a megemlékezésről és az imádságról szólt.
Meghitt együttlétben hajtottunk fejet elhunyt szeretteink emléke előtt, szívünkben hálával mindazért a szeretetért, gondoskodásért és útravalóért, amelyet tőlük kaptunk.
Az emlékezés fájdalmát áthatja a hála, a szeretet és a hit reménysége. Mert hisszük és valljuk, hogy az elmúlás nem a vég, hiszen Isten szeretete túlmutat földi életünk határain.
Emlékezésünkben Isten vigasztaló Szentlelke maradjon velünk és adjon békességet és megnyugvást!
